Clean Communication Research

In my thesis research I pursued an effectiveness study of Clean Communication using the data of 37 individual sessions. This article is only a summary of my findings – please contact me for further information.

As a Psychology student at the Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary, in my thesis research I wanted to answer the question: what is the effect of one single Clean session in a stressful workplace situation. According to the results, after a single Clean session the participants’ problem oriented coping behavior increased while they experienced higher levels of autonomy.

Theoretical basics

A layman uses on average 6 metaphors a minute (Tosey, Sullivan, Meyer, 2013). Such everyday metaphor is when we speak about our own mental state as “I am exploding of rage”, declare that “I am climbing up the ladder”, or talk about a “fruitful relationship”. When using metaphors, we experience one kind of thing in terms of another (Lakoff & Johnson 2008), namely metaphors connect the known with the unknown.

The first step in Clean methods, David J. Grove, a psychotherapist from New-Zealand worked out Clean Language during the 1980s and 1990s. I would categorize all of his techniques under humanistic psychotherapeutical methods, as in Clean sessions what happens is a meeting of two experts. The facilitator keeps his knowledge in the background, and helps actively and a nondirective way to create a picture about the problem to which the solution is brought to the session by the client. One of the basic tools of the these methods is increasing awarness.

At the same time, David often called his methods information-centered, as the therapist doesn’t focus on the client, but on her information. The client is connected to her own information, not to the therapist, so the significance of transference and countertransference is much less as it is in a humanistic session.

A model of Clean Communication

I worked out a working model of Clean Communication as follows:

A working model of Clean Communication

A working model of Clean Communication

The Survey

The goal of my survey was to answer the question: is the capacity of problem solving and behavior in conflict situations  significantly different before and after a 50 minute Clean session concerning a workplace difficulty of participants.


37 man and woman between 22-60 struggling a workplace difficulty constituted the sample in my research. The 50 minute individual seesions took place at the MagNet Ház, Budapest. After reviewing the course of the research and addressing potential questions of participants, we did the actual work with their metaphors.

Before and 21 days after the sessions, participants filled in an online questionnaire of two scales and some other questions formulated by me:

  • Thomas-Kilmann Conflict Mode Instrument
  • Ways of Coping Questionnaire by Lazarus


  1. Fix an apponitment online
  2. I. Online test
  3. Session
  4. II. Online test


The second test was filled in by 37 participant, that made up my research sample. Their average age was 38,1, with a deviation of 8 years. 64,9% of them had a university degree, 27% of them graduated from a high school.

The average value at the Problem Solving subscale of the first Lazarus questionnaire was 2,96 with a deviation of 0,60, while in the second test it was 3,24, with a deviation of 0,45. Beside Skewness 0,311 (p = 0,440), and Kurtosis -0,133 (p = 0,869), t-test was t(36)= 2,490 (p = 0,0175)*, which means that the difference between the two test dates’ theoretical averages is significant.

The results of the Accomodating subscale of the Thomas-Killmann Questionnaire showed a tendency to differ between the two test dates. Average value in the first test was 6,946 with a deviation of 2,808, while in the second test it was 5,946 with a deviation of 2,89. Skewness of the difference of the two subscales -0,033 (p=0,934), Kurtosis -0,332 (p=0,680), t-test t(36)=-1,825 (p=0,0763)+.


Better problem solving strategies

As I stated in my first Hypothesis, ratio of the problem-focused coping mechanism increased among the participants. The reason for that could be the time spent with their problem an active and involved way which was not available for them earlier.

According to Fritz Perls, the neurotic person does not know what he wants and he does not know how to get it. “We have to help to explore what is he and what is not, what frustrates him and what satisfies.” (Perls, 2004, 60. o.). Clean Communication is able to help with this: the client able to see her own problem on a deeper level, able to phrase what he needs and how to get it.

Beside the objective measurements, I cite three subjective experiences from the participants:

  • “I was able to concieve the root of my problem and how to change it. I had two conflict situations after the session and both occasions I was able to – surprisingly even for myself – truthfully express my feelings, and stand up for myself. I feel myself stronger and more confident since we met.”
  • The picture simply become clearer – the “too many” turned into a manageable list, where items are easy to prioritize and they are in reconciliation with each other.
  • I work with much more confidence, and a stronger focus on things which are worthwile to address. Each of the problematic areas got new possibilities and solutions, while I did many important steps on my way.”
  • More Hungarian quotes from participants at the end of this post

Increased autonomy

Both Thomas-Killmann and Lazarus Questionnaires measured lower conformity or avoidance in participants. The reason for that could be experiencing stronger autonomy and assertiveness during the session. This mirrors the findings of Fe Robinson (Robinson, 2013).

In my opinion these effects could happen because of the never-before experienced levels of mirroring and understanding. The real unconditional acceptance help clients to justify their feelings – they will know much better who they are and what do they want. After their self-realization energy has moved along, then the compromise, the connection to the other person may strengthen.


The client experiences that whatever happens during the metaphorical picture-flow, the facilitator able to tolerate it, let it be desperately strong, hopeless or scary. This creates the space of holding during the session. He lives himself, his experiences and feelings as acceptable, manageable, and that is why he is able to connect to and integrate them.

The strong boundaries and the directivity of the questions let him experience tight boundaries and that is what helps him move toward autonomy. Strong boundariens and the holding as Winnicott uses the term gives him the feeling that he is an autonom person with autonom desires and needs, seeing these drives feasible following the unconditional acceptance.

Another interesting connection beside Winnicott’s holding is Wilma Bucci’s Referential Process. The Referential Process is a set of functional stages proposed by Bucci that describe the general process of bringing nonverbal material, existing both outside of and within awareness, into a form that can be translated into language. The Referential Activity – in which the nonverbal experience, including imagery and emotional experience, is connected to words – is extremely high when the client is using “garbage words” that are not particularly meaningful, such “the”, “and”, “it”, “a”, “she”. Exactly the words Clean Language is using. These are the words which are giving the strong boundary, the frame of the experience which holds the content of the client’s experience. Just like when a baby is swaddled.

Of course it is important to note that complete objectivity is not possible even when talking Clean Language. Clean methods are close to the original Fruedian idea of neutrality, anonimity and abstinence but psychology progressed further while working with the connection, object relations, intersubjectivity and interpersonality since those original ideas.


As long as a client’s problem is isolated, consequences did not become integrated into the personality or into a personality disorder, there will be a solution to it in her space.

If the problem is deeply integrated into the personality and existed for a long time, one session and the holding function is not enough to change. For complex systems of problems, the work need to be done in a long, healing connection with a well-prepared psychotherapist. Solely holding won’t be enough. These clients and their mental structure need new, corrective experiences in the company of a more mature,  benign, reflective psyche which is sufficiently attuned (Fonagy & Target, 2005).

Even if the client finds a solution in her space to her problem, it doesn’t mean that she can implement it. One single session is not enough in case of difficulties of execution: that requires a longer cooperation which was not possible in this Research.


  • Megfogalmazódott bennem a probléma gyökere és az is, hogyan tudok változtatni rajta. Az ülés után két konfliktushelyzetem is volt (egy munkahelyi és egy családi), mindkét alkalommal sokkal jobban kiálltam magamért és meglepő módon őszintén kifejeztem az érzéseimet és az álláspontomat a másik fél számára. Erősebbnek és magabiztosabbnak érzem magam az ülés óta.”
  • “Egyszerűen kitisztult a kép, a “túl sok mindenből” kezelhető mennyiségű, így könnyebben priorizálható és egymással összeegyeztethetőbb lista lett.”
  • Hagyok időt magamnak, arra hogy átgondoljam a problémát, érveket találjak ki a számomra megfelelő eredmény elérése érdekében, és azokat érvényesítsem.”
  • “Úgy érzem, hogy az önismeretemet segítette.”
  • Sokkal magabiztosabban, nagyobb erővel és fókusszal dolgozom azon, amire a legtöbb energiát érdemes áldoznom. Azóta újabb lehetőségek, megoldások jelentek meg mindegyik területen, több fontos előrelépést tettem.”
  • Nagyon hasznos volt számomra már ez az egy ülés is. Nagyon hálás vagyok az ülésért, és örömmel vettem részt a vizsgálatban!”
  • Igazi aha-élmény volt, amikor a lelki szemeim előtt egyszer csak megláttam azt a négy dolgot, ami fent maradt a rostán, ráadásul 3D-s hasáb diagramok képében megmutatva az egyes területekben rejlő pénzügyi potenciált. Ez a kép azóta nagyon sokszor eszembe jut. Nagyon átütő, erőteljes hatással van rám, még most is. Hálásan köszönöm a “vezetést” :)”
  • Kidugtam a fejem a vízből, ami addig búbig ellepett. Ez folyamat előtte is elkezdődgetett és tart még, de határozottan lendületet kapott az ülésnek és a nagyon speciális kérdéseknek, amiket Kata feltett, köszönhetően. Mivel tudtam azt is, hogy határidő van, tehát a világosan megfogalmazott házi feladat nem elhanyagolandó, hagytam, hogy dolgozzon bennem, ami ott történt. És a kíváncsiság is hajtóerő volt. Kifejezetten érdekes volt az a néhány kérdés, de főleg, ahogyan és amennyiszer elhangzott, amelyeket Kata feltett. Időnként szinte idegesítően inadekvátnak tűnt a “mód”, ugyanabban a pillanatban mégis beláttam, hogy nagyon jó irányba viszi a monológomat, és a folyamatos ránézésemet a témára, magamra és még az ülésre is. Szuper! Jó lenne folytatni. :-)”
  • “Az ülés rengeteg érzelmet felhozott, olyan régi dolgok is feljöttek a probléma megbeszélése során, amelyről nem is álmodtam. Az ülés sok ajtót felnyitott és sebet feltépett, aminek feldolgozására ott nem maradt idő. Azonban elindított egy változási folyamatot. Az ülés után nem sokkal komoly mélyponthoz érkeztem amely mély önmunkára sarkallt. Ennek köszönhetően sokat léptem előre. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, mélyen megérintett, ami az ülésen történt. Sok sikert a kutatáshoz.”
  • “Nagyon jól éreztem magam az ülésen, sok hasznos nézőpontot hoztál fel bennem.”
  • “Egy dolog még segített volna: ha küldesz egy néhány mondatos összefoglalót arról, hogy mikre jöttünk rá együtt. Ott nem jegyzeteltem, és nem vagyok biztos benne, hogy mindent vissza tudtam idézni, amik elhangzottak az ülésen.”
  • “Egyelőre egy lépéssel sikerült haladni, a problémákkal való szembenézés kevésbé félelmetes, reményt adott arra, h. képes vagyok megoldani is. Hosszabb időre van szükségem a változáshoz ill. több megerősítést, ismétlő “foglalkozást” szeretnék.”
  • “Megszoktam a konfliktusokat, így már sokkal lazábban kezelem őket. Szerintem hatékony eszköz lehet a Tiszta kommunikáció kisebb konfliktusok megoldására, de egy ülés túl kevésnek bizonyult ahhoz, hogy feltárjuk a teljes problémát.”
  • “Már nem hiszem el, hogy létezik olyan mint “hitelesség” 🙂 ez csak egy jó kis félelemmel teli gondolat volt amit sikeresen átvettem másoktól. Jól össze lettem zavarva és pont ez segített. Mintha egy jó kis agymosást kaptam volna. Az igazi válaszom mindig is bennem volt, és ezt hoztad ki Kata!”
  • “Kevésbé drámaian fogom fel. Sokkal kevesebb az önpusztító elem a megoldáskereséseimben. Hűvösebb fejjel és átgondoltabban vagyok a bankban, felnőttebb viselkedéskészlettel. Felbukkantak új megoldási lehetőségek. Valószínűleg több dolognak köszönhetően, de egyértelműen kiegyensúlyozottabb és derűsebb vagyok.”
  • Jobban látom az érdekem és a módszert, ahogy lehet kezelni.
  • “A problémával kapcsolatos érzések megváltozása. A probléma az enyém. Én teremtettem, én dédelgetem, én fogom megváltoztatni azzal, hogy változik a hozzá való viszonyom.”
  • Felejthetetlen élmény volt. Szinte naponta “felkeresnek” az általam használt metaforák és további gondolkodásra késztetnek. Ez a módszer tisztább képet adott magamról, mint a tükör, amiben mindig találok egy olyan szöget, ahol lefaraghatok magamról néhány felesleges kilót.”
  • “Ki kell állnom magamért. Ha én elhiszem, hogy jár nekem akkor meg is fogom kapni. Köszönöm a lehetőséget!”
  • Növelte az önbizalmamat, erősebbnek érzem magam a probléma megoldását illetően. A sejtések, megérzések egyértelművé váltak számomra, így most már biztosan tudom a megoldást. Tisztultak a gondolataim a saját érzéseimmel kapcsolatban is, könnyebben megértettem mi zajlik le bennem. Ennek megfelelően más szemmel tekintek magamra is és a problémára is, mint konzultáció előtt.”
  • Lendületet, lelkesedést kaptam a probléma megoldására, de aztán ez a lelkesedés alábbhagyott.”
  • “Az érzelmeimet segített jobban megérteni, feltárni és nagyon tetszett, hogy gondolkodnom kellett a problémán egyre mélyebben és mélyebben. Ráadásul vizuálisan is megjelentem saját magam számára és le is tudtam rajzolni – így valahogy megfoghatóbbá váltak a bennem kavargó érzések és gondolatok a problémámmal kapcsolatban.”

I am curious about your opinion!


Adler, A. (1956). The individuial psychology of Alfred Adler: A systemic presentation in selections from his writings. H. & R. Ashebacher (eds.). New York: Basic Books.

Angyal A.: A neurózis kezelése, In.: Szakács F. – Kulcsár Zs. (szerk.), (1991) Személyiséglélektani szöveggyűjtemény II., Budapest: Tankönyvkiadó.

Angus, L., & Korman, Y. (2002). Conflict, coherence, and change in brief psychotherapy: A metaphor theme analysis. In Fussell, S. R., (Ed.) The verbal communication of emotion: Interdisciplinary perspectives. (151-165) Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates

Antalfai M. (2007). Gyógyítás és személyiségfejlesztés vizuális művészet-pszichoterápiával. A módszer ismertetése. Psychiatria Hungarica XXII/4. 276–299.

Bateson, G. (1978). Steps to an Ecology of Mind: Collected Essays in Anthropology, Psychiatry, Evolution and Epistemology. London: Paladin.

Bucci, W. (2002). Referential Activity (RA): Scales and computer procedures. In Fonagy et al. (Eds.) An Open Door Review of Outcome Studies in Psychoanalysis; Second Edition. 192-195. International Psychoanalytical Association, London.

Bucci, W., Maskit., B. (2005). Building a weighted dictionary for referential activity. In Y. Qu, J.G. Shanahan, and J. Wiebe, eds., Computing Attitude and Affect in Text (pp. 49-60). Dordrecht, The Netherlands: Springer.

Bucci, W., Maskit, B., Hoffman, L. (2012). Objective Measures of Subjective Experience: The Use of Therapist Notes in Process-Outcome Research. Psychodynamic Psychiatry, 40(2) 303–340.

Casasanto, D. (2010). Space for thinking. In Language, Cognition, and Space: State of the art and new directions. V. Evans & P. Chilton (Eds.). London: Equinox Publishing.

Erickson, M.H. (1935). A study of an experimental neurosis hypnotically induced in a case of ejaculatio praecox. British Journal of Medical Psychology, 15. 34-50.

Eszes B. és Tőzsér J. (2007). Átvitt értelem – a metafora szerepe a kommunikációban. Világosság, 2007/6. 39-48.

Faucey, C.M., & Boroditsky, L. (2011). Who dunnit? Cross-linguistic differences in eye-witness memory. Psychonomic Bulletin & Review, 18, 150–157.

Folkman S. and Lazarus R. S. (1980). An analysis of coping in a middle aged community sample. Journal of Health and Social Behaviour, 21. 219-239.

Folkman S., Lazarus R. S., Dunkel-Schetter C., et al (1986). The dynamics of a stressful encounter: cognitive appraisal, coping and encounter outcomes. Journal of Personality and Social Psychology 1986; 50. 992–1003.

Fonagy, P. & Target, M. (2005) Pszichoanalitikus elméletek a fejlődési pszichopatológia tükrében. Budapest: Gondolat.

Fontana, David (1993). A szimbólumok titkos világa. Budapest: Tericum Kiadó.

Frank, J. D. & Frank J. B. (1991). Persuasion and Healing: A Comparative Study of Psychotherapy. Baltimore: Johns Hopkins University Press.

Freud, S. (1958). On beginning the treatment. In The Standard Edition of the Complete Psychological Works of Sigmund Freud, Volume XII (1911-1913): The Case of Schreber, Papers on Technique and Other Works (pp. 121-144).

Grof, S. (2013). LSD pszichoterápia. Budapest: Oriold és Társai Kft.

Grove, D. J. (1992). Reweaving a Companionable Past. Eldon, MO: David Grove Seminars.

Grove, D. J. (1998). The Philosophy and Principles of Clean Language. Letöltve 2014. november.

Grove, D. J. and Panzer, B. I. (1989). Resolving Traumatic Memories: Metaphors and Symbols in Psychotherapy. New York: Irvington.

Jung, C. G.; Adler, G. and Hull, R. F. C., eds. (1977), Collected Works of C. G. Jung, Volume 18: The Symbolic Life: Miscellaneous Writings, Princeton, NJ: Princeton University Press

Kilmann, R. and Thomas, K. W. (1977). Developing a Forced-Choice Measure of Conflict-Handling Behavior: The “MODE” Instrument”. Educational and Psychological Measurement 37: 309. Letöltve 2014. november.

Kopp, R. (1995). Metaphor Therapy: Using Client Generated Metaphors In Psychotherapy. Bristol, PA, USA: Routledge

Kövecses Z. (2005) A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Budapest: Typotex.

Lakoff G., Johnson M. (2008) Metaphors We Live By. Chicago, IL: University of Chicago Press

Lakoff, G. (2014) Don’t Think of an Elephant!: Know Your Values and Frame the Debate. White River Junction, VT.: Chelsea Green Publishing

Landau, M. J., Meier, B., & Keefer, L. (2010). A metaphor-enriched social cognition. Psychological Bulletin. 136, 1045-1067.

Landau, M.J., Sullivan, D., & Greenberg, J. (2009). Evidence that self-relevant motivations and metaphoric framing interact to influence political and social issues. Psychological Science. 20, 1421-1427.

Lazarus, R. S. és Launier, R. (1978). Stress related transactions between person and environment. In: Pervin, L. és Lewis, M. (szerk.): Internal and external determinants of behavior. New York: Plenum Press.

Lawley, J. and Tompkins, P. (1997). Less is More … The Art of Clean Language. Rapport Magazine, 35, February 1997.

Lawley, J. and Tompkins, P. (2000). Metaphors in Mind: Transformation through Symbolic Modelling. London: Developing Company Press

Leuner, H. (1954) Kontrolle der symbolinterpretation im experimentellen Verfahren. Zeitschrift für Psychotherapie und Medizinische Psychologie 4, 201-204.

Leuner, H. (2013). A katatím imaginatív pszichoterápia alapjai. Budapest: Animula Kiadó

Maslow, A. (2003). A lét pszichológiája felé. Budapest: Ursus Libris.

Máté Zs. (2006). A ’nem konvencionális’ költői metaforák oszcilláló esztétikai hatásmechanizmusáról. Nyelv, érvelés, meggyőzés konferencia, Budapest, szeptember 27-28.

Matlock, T., Sparks, D., Matthews, J.L., Hunter, J., & Huette, S. (2012). Smashing new results on aspectual framing: How people describe car accidents. Studies in Language. 36, 700-721.

Miller, A. (2012) The Tall Lady With The Iceberg: The power of metaphors to sell, persuade & explain anything to anyone! New York, NY: Chiron Associates

Mitchell S. A. és Black M. J. (2000). A modern pszichoanalitikus gondolkodás története. Budapest: Animula Kiadó.

Perls, F. (2004). A Gestalt-terápia alapvetése. Terápia testközelből. Budapest: Ursus Libris.

Reali F., Arciniegas C. (2010). Metaphorical Framing Influences How We Think about Emotions: Some Evidence from Spanish. Paper presented to the 36th annual meeting of Cognitive Science Society, Quebec City, Canada, July 23 – July 26, 2014.

Robinson, F. (2013). How does exploring metaphorical representations of organisational change at its best affect levels of well-being in an ambiguous and rapidly changing public sector work environment? Acuity, No. 4, 2013.

Ryff, C. D. (1989). Happiness Is Everything, or Is It? Explor ations on the Meaning of Psychological Well-Being. Journal of Personality and Social Psychology, 57(6), 1069-1081.

Saunders, D. H. S. (2011). The Emperor’s New Psychology. Glastonbury: Theholigral Partnership.

Schwarzer R. and Schwarzer C. (1996). A critical survey of Coping instruments. In M. Zeidner & N. S. Endler (Eds.). Handbook of Coping. New York: Wiley.

Slochower, J. A. (2004). Holding and psychoanalysis: A relational perspective. Hillsdale, NJ: Analytic Press

Sullivan, W. and Rees, J. (2008). Clean Language: Revealing Metaphors and Opening Minds, Wales: Crown House Publishing Ltd.

Szabó R. (2013) Metaforák és szimbólumok: C. G. Jung szimbólumértelmezése és fogalmi metaforák elméletének összevetése. Budapest: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, doktori disszertáció.

Thibodeau P.H., Boroditsy L. (2011). Metaphors we think with: The role of metaphor in reasoning. PLoS ONE 6, e16782

Thibodeau P.H., Boroditsy L. (2013). Natural language metaphors covertly influence reasoning. PLoS ONE 8(1): e52961.

Tosey, P., Sullivan, W., Meyer, M. (2013) Clean Sources: Six Metaphors a Minute?, University of Surrey.

Walker, C. (2014) From Contempt to Curiosity. Portchester, Hampshire: Clean Publishing.

Wang, Y., & Chiew, V. (2010). On the cognitive process of human problem solving. Cognitive Systems Research, 11(1), 81-92.

Wampold, B. (2001). The Great Psychotherapy Debate: Models, Methods, and Findings. Mahwah, NJ: Routledge.

Winnicott, D.W. (1988). Human nature. London: Free Association Books, New York, Schocken Books.

Wirtztum E., Hart O., Friedman B. (1988) The Use of Metaphors in Psychotherapy. Journal of Contemporary Psychotherapy



Posted in: