A harc metaforái ronthatják a rák gyógyulási esélyeit?

Harc a rákkal, a rák mint ellenség...

Igen gyakori, hogy a harc, a csata metaforáit használjuk, amikor rákban szenvedő pácienseknek próbálunk segíteni. A ScienceDaily cikke a University of Michigan tanulmányáról azt sugallja, hogy ezeknek a szavaknak negatív hatása lehet a beteg prevenciós viselkedésére.

David Hauser és Norbert Schwarz 3 különböző kutatást folytattak a “rák, mint ellenség” nyelvi megjelenítésének és a rákot megelőzni próbáló viselkedés összefüggéseiről.

Azt már más kutatások is bizonyították (pl. Thibodeau és Boroditsy, 2011 – magyarul összefoglaló itt), hogy metaforák felvetése befolyásolja a módot, ahogy gondolkodunk, vagy ahogyan problémákat próbálunk megoldani. David Hauser így fogalmaz a saját kutatásában: “Amikor azt halljuk, hogy valaki “megnyerte a rák elleni csatát”, az arra kényszerít minket, hogy úgy gondoljunk a rákra, mintha ellenség lenne, amivel harcban állunk.”

Ez a metafora az ellenség felé tett agresszív és erőteljes lépéseket hangsúlyozza. Az olyan rákot megelőző viselkedések, mint az egészséges táplálkozás, az alkoholfogyasztás és a dohányzás csökkentése azonban inkább a korlátozásról, valaminek a visszafogásáról szólnak. Ezek a fajta viselkedések egyszerűen nem illenek abba a képbe, amit egy agresszív és erőteljes ellenséggel szemben alkalmazni lehet. Az ellenség metaforái tehát lecsökkentik a hasznosnak bizonyuló megelőző viselkedés esélyét, mondják a kutatók.

Az egyik kutatásban a szerzők arra kérték a résztvevőket, hogy soroljanak fel olyan rákbetegség kialakulását megelőző viselkedéseket, amelyeket hajlandóak lennének megtenni. A kísérletben részt vevő egyik csoportnak a felhívásban a rák mint ellenség metafora szerepelt: “Miket tenne meg annak érdekében, hogy harcoljon egy épp kialakuló rákbetegséggel?” A második kísérleti csoport felhívása nem tartalmazott metaforát. Az első csoportban szereplő emberek, akik ki voltak téve a “rák ellenség” metaforának szignifikánsan kevesebb megelőző viselkedést soroltak fel. “Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a csatára utaló metaforák egyszerű említése is csökkenti annak valószínűségét, hogy egyáltalán eszünkbe jussanak ezek a fajta viselkedések.” – mondja Hauser.

Egy másik tanulmányban 313 résztvevő két csoportja olvasott két különböző információs kiadványt a végbélrákról. Az egyik változatban a rákot mint ellenséget említették, a másikban ez nem volt jelen. Ezek után a résztvevőket felkérték, hogy osztályozzanak megelőzési, vizsgálati és kezelési lehetőségeket. A megelőzési viselkedésre gyakorolt negatív hatás itt is megjelent és nem járt együtt a vizsgálati és kezelési lehetőségre gyakorolt pozitív hatással.

A háború és az ellenség metaforák a leggyakoribbak, amelyek feltűnnek a hétköznapi és a tudományos diskurzusban a rákról szólva. “A harcolni és a csatázni a 10 leggyakoribb ige között szerepel akkor, amikor a rákot próbáljuk leírni” – mondja Hauser. “Sajnos ezeknek a metaforáknak való legkisebb kitettségnek is komoly hatása van a közegészségre – sajnálatos mellékhatásokkal.

Irodalomjegyzék