A magyar lelki egészség helyzete

Az 1001 Orvos a Hálapénz Ellen csoport elemzést készített a hazai pszichiátria helyzetéről és a helyzet következményeiről, valamint a megoldásra is javaslatot tettek. Íme az állásfoglalásuk:

Állásfoglalás

A következő állásfoglalásban írottakról kikértük beteg-érdekvédelmi, civil jogi szereplők véleményét is.

Sokan arra figyelmeztetik a társadalmat, döntéshozókat, hogy az egészségügy válsága összeomláshoz fog vezetni. Ebben az állásfoglalásban a pszichiátria példáján mutatjuk be, hogy az összeomlás nem egy bankcsődhöz hasonló helyzet, hanem egy olyan folyamat, amikor

  1. tömegek vannak elfogadható ellátás nélkül,
  2. akik hozzájutnak, a szakmilag elvárható ellátásnak csak egy részét
    kapják meg,
  3. a folyamat tönkreteszi a szakmai utánpótlást és így hosszú távon gátolja a
    kilábalást,
  4. a nem közvetlenül érintett társadalom is egyre gyakrabban szembesül a
    következményekkel,
  5. tekintettel, hogy az egészségügy nem a társadalom izolált része, a
    medikális problémák társadalmivá válnak (pl. hajléktalanság, bűnözés).

Példa lehet a pszichiátria abban a tekintetben is, hogy politikai ciklusokon és pártokon átívelő a felelősség, hiszen a romboló, szakértelem nélküli, tisztán politikai alapú döntések (pl. az országos intézet megszüntetése) és a mulasztás (a szükséges beavatkozások ismeretében is ölbe tett kézzel nézni az agóniát) együtt vezetett el a vállalhatatlan minőségig.

Egy nemzet sorsát hosszú távon is meghatározza, hogy tagjai erősek-e fejben-lélekben. A társadalomlélektani, oktatási, általános jólléti szempontok mellett az orvosok ebben a kérdésben a mentális egészségügy vonatkozásában tudnak nyilatkozni. Bár a mentális egészségügy túlmutat a pszichiátrián, egy társadalom lelki egészségét hozzávetőleg úgy tükrözi a terület orvostudományi helyzete, ahogy a testi egészségünk állapotát a kardiológiai, onkológiai, stb. betegségek ellátásának mutatói.

Mit látunk, ha a pszichiátriai betegségekről rendelkezésre álló objektív adatokra nézünk?

  1. Magyarország második az öngyilkosságok arányában, és ez a szám az EU-25 átlaghoz képest lassabban csökken (1)
  2. Magas a kezeletlen depresszió aránya, ami a világon a második leggyakoribb oka a unkaképesség csökkenésnek (2)
  3. Az alkoholbetegek mindössze felét tudjuk ellátni 1997-hez képest (3)
  4. Az új pszichoaktív szerek (dizájner drogok) terjednek az országban (4)
  5. A magyar lakosság mutatja a legjelentősebb depressziós tüneteket (5) és a magyar fiatalok a legboldogtalanabbak a térségben (6)

A miniszterelnök alulmaradt?

A mindenkori döntéshozó lehetősége a népegészségügyi szintű problémákba beavatkozni, hiszen az országos jelenségeket helyi szinten csak enyhíteni lehet. Igen pozitív példája volt az állami szerepvállalásnak az, hogy Magyarország – évtizedes lemaradást bepótolva – kormányzati eszközökkel kezdett a dohányzás visszaszorításába. Ezzel párhuzamosan a kardiológia, invazív kardiológia is az egészségügy jól finanszírozott területévé vált. Az ügy fontosságát mutatta, hogy ezért a lépésért maga az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója, Margaret Chan tüntette ki a magyar miniszterelnököt.

Akkor úgy tűnt, hogy Orbán Viktor elkötelezte magát egy másik, évtizedes lemaradást hordozó és jelentős társadalmi vonatkozással bíró egészségügyi terület, a magyar lelki egészség drámai helyzetének megoldására, hiszen személyesen kérte fel a főigazgatót: a WHO világítsa át a magyar mentális egészségügy helyzetét és javasoljon cselekvési tervet.

Komoly elköteleződést jelent egy ország miniszterelnöke és az egyik legjelentősebb világszervezet megállapodása, mindkét féltől cselekvés volt elvárható. A miniszterelnök kormányzati prioritásnak jelölte ki az ügyet. A WHO ennek megfelelően pár hónappal később átvilágította a pszichiátriai ellátást, majd a Miniszterelnökségnek átadta a 45 pontos cselekvési tervet tartalmazó jelentést (8). A Magyar Pszichiátriai Társaság változtatás nélkül fogadta el az ellátás erősségeit és gyengéit figyelembe vevő javaslatokat és sürgette a kormányt intézkedésre. Ez 2014 áprilisában történt. A választásokkal azonban úgy tűnik a magyar mentális egészség problémája teljesen lekerült a napirendről.

Egészen szokatlan dolog történt: az újraválasztott kormány, mely a “Folytatjuk!” jeligét hirdette programként, teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a saját miniszterelnöke által kért és egy világszervezet (valamint a teljes hazai szakma) által határozottan megfogalmazott cselekvési javaslatot. A mulasztás felelősei ismeretlenek, a szakma nem tudja, mely politikai szinten akadt el a terv. Az sem világos, hogy a miniszterelnök tudtával vagy anélkül került a süllyesztőbe Magyarország lelki egészségének ügye.

Hol tart 2016-ban Magyarország lelki egészségének védelme, gyógyítása?

I. Kormányzati stratégia nem létezik, a mentális egészségügy strukturális felépítése 40-50 éves lemaradásban van Európához képest

  • Az országnak nincs kormányzati programja vagy stratégiája a lelki egészség fejlesztése és a mentális betegségek ellátásának javítására, ellentétben más EU országokkal (1). A szakma részéről számos kidolgozott tervezet született az elmúlt évtizedben, de a megvalósításig egy sem jutott el. Még az a Nemzeti Lelki Egészség Stratégia sem készült el, amire a Kormány a WHO vizsgálata idején, 2014-től 2020-ig megvalósuló nemzeti programként hivatkozott. Se a szakmai kollégium, se a betegszervezetek, se a civil szervezetek nem rendelkeznek többel, mint a világhálón fellelhető kb. 80%-os tervezet (9). A WHO is ezt a verziót látta, kritikaként meg is jegyezte, hogy a megvalósítás konkrét tervei hiányoznak. A program pedig jó irányba mutatna, ha a finanszírozásra vonatkozó rész nem csak 1 oldalt tenne ki a 86 oldalas dokumentumból.
  • Magyarországnak nincs elmeügyi törvénye, ami pontosan szabályozná a pszichiátriai kezelés körülményeit. Miközben az akut pszichiátriai osztályokon a kezelt betegek negyede esetében bíróság rendelet hatálya alatt gyógyítunk, az elmúlt évek erőszakos eseményei (pl. a “combinós gyilkosság”) és az utána kialakult reakciók példázzák, hogy az erőszakos, veszélyeztető betegek megfelelő kezelése nem megoldott. Szükség van a nemzetközi joggyakorlatban használt elmeügyi törvényre, melynek előkészítésében a betegképviseleti és civil szervezeteknek a szakmával együtt kell konszenzusra jutnia. A Plesó kontra Magyarország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Magyarországot a hatályos törvényei és a bírói gyakorlat miatt (10). A törvényhozás a jogi környezet átírása során nem vette figyelembe a Szakmai Kollégium javaslatát és a korábbinál is sokkal kuszább gyakorlatot eredményező jogi környezetet teremtettek.
  • A modern pszichiátria a kórházak akut osztályairól folyamatos átmenetet biztosít átmeneti intézményeken keresztül (pl. önálló rehabilitációs osztályok, nappali ellátást biztosító szanatóriumok) a közösségi pszichiátriai ellátás felé. Magyarországon ez a szerkezet nyomokban létezik, a rehabilitációs ágyak túlnyomó része pl. kórházi osztályok finanszírozási műveletekre használt eszköze csupán. A védőnői hálózathoz hasonlóan működtek korábban a pszichiátriai gondozók, melyek orvosai és nővérei otthonukban látogatták a betegeket. Mára azonban ezek is szakrendelésekké sorvadtak vissza, ahol a betegeket gyógyszerrel látja el a nővér(!). A gondozói asszisztensek látogatásainak a száma a harmadára csökkent egy évtized alatt (11). A magyar orvos és beteg is erőn feleül tolerálja ezt a működést. A kanadai pszichiátria pl. teljesen kiépített közösségi pszichiátriai hálózat mellett nem tudja ellátni a betegeit annyi aktív ágy/ lakos aránnyal, mint Magyarország, így ott a sürgősségi osztályokra és a rendőrségre marad a feladat (12).
  • A Norvég Alapból tervezte a szakma a közösségi pszichiátria fejlesztését, illetve a teljesen hiányzó, magas biztonsági kockázatú betegek ellátását nyújtó egységek kialakítására is ez a forrás nyújtott volna támogatást. A Norvég Alap felfüggesztésével ezek a pályázatok nem valósultak meg.
  • Az addiktológiai helyzet egészen fenyegtővé vált. A designer drogok terjedésének következményei bejárják a sajtót (13), a friss ombudsmani jelentés feltárja a legkiszolgáltatotabbak érintettségét is (14). A tavaly tél végén elfogadott program nem vette igénybe a szakemberek javaslatait, akik véleménye szerint “jelenlegi formája nem rendel az egyes tevékenységekhez forrásokat és a megvalósításukat mérni képes indikátorokat, így az egész dokumentum érvényessége, végrehajthatósága, értékelhetősége kérdéses” (15).

II. A szakma az egészségügy perifériára került, önerejéből már nem tudja elérni a megújulást

  • A pszichiátria erőforráshiánya döbbenetes, a legtöbb helyen ellehetetleníti a korrekt szakmai tevékenységet, egyes osztályok már nem tudnak akut betegeket felvenni (16). A pszichiátria igen alacsonyra tette már egy évtizede is a személyi minimumfeltételek szintjét. Sajnos az osztályok jó része még ezeknek sem felel meg. Nem ritka, hogy egy nap 40 beteg jut a szakrendelésen vagy osztályon dolgozó orvosra. Ebben az orvosi ágban még nincs jelen a technológia olyan szinten, hogy kiváltsa a humán munkaerőt, az orvos és a pszichiátriai szakápoló maga az eszköz, ami elforgácsolódik a nyomás alatt. Mivel “humáneszközre” nem érkeztek EU-s források, a pszichiátria pedig itthon egyike a legrosszabbul fizetett szakterületnek: már egy teljes generáció hiányzik a pszichiáterek közül, holott a külföldi munkavállalásnak itt feltétele egy idegen nyelv felsőfokú elsajátítása. Érdemes belegondolni, mekkora lehet a baj, ha 40-50 éves kollégák is beültek az iskolapadba, hogy dánul, svédül tanuljanak és elmenjenek innen. A Pszichiátriai Társaság (a hivatalos adatokkal ellentétben) csak kb. 650 aktív pszichiátert tart számon az egész országban, ez 30 vizsgált ország viszonylatában a 27. helyre elegendő arányt jelent. Becslések szerint az elmúlt 20 évben a pszichiáterek száma 40%-kal csökkent (17). A pszichiátria kimondottan az a szakterület, ahol a tapasztalat és a felhalmozott tudás személyes átadása, a “figyelve tanulás” szigorú feltétele a jó színvonalú működésnek. Az ellátást most vállukon vivő fiatal pszichiáterek alig kapják meg ezt a lehetőséget, mivel a szakma 35-50 éves korosztályának jelentős része külföldön él, az ő mentoraik pedig már nyugdíjas korúak. A pszichiáterek külföldre távozását jellemzi, hogy nagyon kevesen jönnek vissza (18). Erre a szakterületre jellemző, hogy
    1. a pszichiáter munkájához tökéletesen el kell sajátítani a nyelvet, így minimum 3-5 éves szerződéssel mennek ki
    2. az ingázó munkavállalás nehezen kivitelezhető, illetve
    3. más szakmákkal ellentétben nincs ma Magyarországon olyan pszichiátriai osztály, ami humán és tárgyi feltételek szempontjából megfelelne a nyugat európai mércének és emiatt szakmailag vonzó lenne külföldről. Semmi sem mond el többet a helyzetről, hogy miközben külföldi egyetemi klinikákon a magyar kollégák már osztályvezetői, főorvosi beosztásban vannak, a budapesti klinika tanszékvezetői pozícióját pályázó hiányában egy évig megbízott vezető, majd fél évig a neurológia (!) professzora látta el.
  • A 849 ágyas Országos Intézet 2007-es bezárása nem csak egy elavult épület krónikus betegeit tette az utcára, hanem a szakma “lefejezését”, az érdekképviselet megszűnését eredményezte. Az elmúlt évtizedben az egészségügy minimális forrásainak elosztására nem átgondolt programok, hanem a szakterületek átmeneti érdekszövetségei mentén kerül sor.
    2007 óta az országosan meggyengített pszichiátria teljesen felőrlődött a társszakmák között. Jól példázza ezt a három vidéki egyetemi klinika sorsa. A debreceni és szegedi klinikákat kiszorították a tradicionális egyetemi kampuszról a volt megyei kórházak épületébe, a pécsi klinikán a kórház ágyait zsúfolták a klinika épületébe, megszűntek a gyógyítás terei.
    A WHO jelentésében kifejezetten felemelte a szavát az ellen, ahogy a magyar
    pszichiátriai fekvőbeteg osztályokat leválasztják a többi orvosi területről (8).
    Nem csak a betegek, hanem a szakemberek is küzdenek a stigmatizációval, kollégáinknak nem kuriózum az az állapot, amit a sajtó indőnként bemutat a közvéleménynek (19). A botrányos Merényi-ügy vonatkozásában például az Ombudsmani Hivatal és a szakma egyeztetésén (20) elhangzott, hogy a Kórház az OPNI ágyainak odahelyezésekor kapott forrást, nem a pszichiátria, hanem már területek felújítására használta fel.
  • A pszichiátriára az EMMI által említett 500 milliárdos EU-s forrás töredékét fordította az állam. Ami érkezett, az sok esetben “kényszerpálya” volt, pl. fekvőbeteg intézmény kialakítása, ellentétesen a modern pszichiátria irányával, ami a járóbetegellátást és a lakóhelyhez közeli ellátási formákat fejleszti.Az OECD tagországok között a magyar pszichiátriára fordítják az egészségügyi kiadások egyik legkisebb arányát (~5%), miközben a betegségek következményei az OECD országokban ennek húszszorosát, a teljes GDP kb. 4%-át emésztik fel (azaz a teljes magyar egészségügyi kiadást) (21).
  • A pszichoterápia a gyógyszeres kezelés mellett a pszichiáter szakmailag nehezen nélkülözhető, tudományosan bizonyított gyógyító eszköze. Miközben a társadalmi igény nagy az ilyen kezelési formákra, az elérhetősége igen csekély, mert az állam alig finanszírozza ezt a típusú kezelést. Emiatt elsősorban magánrendeléseken lehet hozzájutni. A pszichoterápiás képzés kérdésével még a félkész Nemzeti Lelki Egészség Stratégia is mindössze 1 oldalon foglalkozik. Ellentmondásos a helyzet, hogy miközben egyes osztályok működtetéséhez kötelezően előírt szakvizsga, a pszichoterápiás képzés államilag akkreditált formája csak az orvosok saját finanszírozásban elérhető és 1.5-2 millió forintba kerül. A pszichoterápiás képzés jó minőségű, de érthető, hogy a képzettséget megszerző rögtön ellenérdekelt lesz abban, hogy egy éves fizetésének megfelelő képzettségét ingyen továbbadja, azaz az állami egészségügy rendelkezésére bocsássa. A pszichoterapeuták nagy része emiatt nem végez egyéni pszichoterápiát állami rendszerben. Az állam szerepvállalásának hiánya ahhoz a torz rendszerhez vezetett, hogy ha a rezidens nem tud fizetni, akkor úgy jut el a szakvizsgáig, hogy a pszichoterápiának csak az elméletét tudja elsajátítani.
  • A szakmai továbbképzésben az intézményi szerepvállalás csak a gyógyszeripari cégek támogatásával megalósítható. Ők nyújtják jelenleg a képzési lehetőségek financiális (és több esetben szakmai) hátterét. Betegtájékoztatókat készítenek az állam helyett, szakkönyvek kiadását szponzorálják, külföldi szaklapokat fordítanak magyarra. Sok osztály e cégektől kapott új bútorokat, EKG gépet, íróeszközt, stb. Ha a gyógyszeripar nem juttatna a fekvőbeteg intézményeknek ingyenes adományként antipszichotikumokat, a betegeinket csak 30-50 évvel ezelőtt kifejlesztett gyógyszerekkel tudnánk gyógyítani. Természetesen a kiegyensúlyozott egészségügy – ipar kapcsolat sokkal partneribb viszonyok között működik.

III. Az állampolgárok ellátása elégtelen

  • Az omudsman több alkalommal, az Állami Számvevőszék 2012-ben, a WHO Európai Irodája 2013-ban feltárta, hogy az állampolgárok ellátása elégtelen (22, 23), sérül az Alkotmányban biztosított alapjog. Azóta a helyzet nem változott, a betegek vagy nem férnek hozzá az ellátáshoz, vagy az ellátás szakmai szinvonala nehezen vállalható megalkuvást jelent (pl. pszichoterápia helyett gyógyszeres kezelést, a kelleténél ritkább kontrollt, időhiány miatt nem elég alapos vizsgálatot). A pszichiátriai szakrendeléseken olyan kevesen dolgoznak, a szakterület finanszírozása pedig olyan torz, hogy gyakran olyan betegeket kell beutalni kórházi kezelésre, akinek járóbeteg ellátásra lenne szüksége. A WHO jelentés perverz ösztönzőknek nevezte a mai működést mozgató tényezőket (8).
  • A pszichiátriai ellátásban ma fokozottan érvényes, hogy óriási a különbség szegények és jómódúak között: míg utóbbiak igénybe veszik a kevés magánúton elérhető szolgáltatást, addig a szegényebbeknek sokszor a teljes elhanyagolás jut.
  • A megfelelő, komplex ellátásnak sokszor a keretei is hiányoznak. A rehabilitációs osztályok munkája pl. sziszifuszi erőfeszítés, ha alig léteznek a valóságban olyan munkahelyek, ahol a pszichiátriai betegek is dolgozhatnak. A munkaügyi szakembereket nem képzik, hogyan segítsék a pszichiátriai betegek álláskeresési próbálkozásait.
  • A pszichiátriai osztályokra sok kórházban olyan betegek kerülnek, akik nem mentális betegek. Idős betegek ápolási feladatai, agresszív betegek felügyelete, télen a hajléktalanoknak átmeneti szállás biztosítása szakad gyakran a pszichiátria nyakába.
  • Magyarországon közel 9000 állampolgár él olyan szociális otthonokban, melyet pszichiátriai betegeknek tartanak fent. A lakók jelentős része a pszichiátriai alapbetegség következményei miatt került be a szociális ellátórendszerbe, mely diszfunkcionálisan működik és sokszor behatárolja a bekerülő betegek esélyeit. Ezek az otthonok megörző funkciót látnak el legtöbbször, valódi mentális gondozást nem finanszíroz a fenntartó. A lakók ottlétének jogi státuszát civil szervezetek számos alkalommal próbálták már tisztázni. A körülmények a legtöbb helyen nagyon szegényesek, és van, ahol sérül az emberi méltóság (24). A többszáz ágyas otthonokkal hazánk fél évszázados lemaradában van Európa mögött. Az intézmények kitagolásának szándékáról érkeztek nem-hivatalos hírek az elmúlt hónapokban, fontos lenne, hogy a döntések meghozatalánál orvosi szempontokat is vegyenek figyelembe.
  • Aggasztó, ahogy az elégséges ellátás megrogyásával paramedikális vagy az orvosszakmai szempontokat nélkülöző törekvések próbálnak a pszichiátria helyébe lépni, figyelmen kívül hagyva, hogy a pszichiátria művelése orvosi ismereteket igényel. Irreális vágy azt gondolni, hogy minden beteg kezelhető egy klubszobában ülve és beszélgetve. A pszichiátria idegtudomány, a betegségek egy részét a szervezet működésének olyan zavara okozza, melynek diagnosztizálása és kezelése orvosi kompetencia (25).
  • A gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás legnagyobb problémáját az szakemberek és az országos koncepció hiánya, az ellátás ilyen módon való esetlegessége adja. Jól példázza ezt, hogy a pécsi gyermekpszichiátriai osztály nemrégiben történt újranyitását megelőzően, a dunántúli régióban egyáltalán nem volt aktív gyermekpszichiátriai ágy, míg a Dunától keletre Debrecenben, Szegeden és Gyulán is van gyermekpszichiátriai osztály. A megyei szakrendelők egy részében három szakorvos és több pszichológus is dolgozik, másutt két hetente van rendelési idő, és egy kolléga ingázik két megye között. A megoldás modern elvek mentén a szakrendelő hálózat megerősítése és társszakmákkal való szoros integrációja, az aktív és krónikus ágyak azonos intézményekbe való szervezése irányába mutat. Nehezíti a koncepció kialakítást, hogy a szakmának évtizedek óta nincs egyetemi tanszéke (!), aminek nem a megfelelően képzett, és megfelelő tudományos impakttal bíró szakemberek hiánya az oka, hanem az, hogy nincs megfelelő poltikai akarat, és ennek hiányában az egyetemeken belül a jóval erősebb lobbierővel bíró szakmák mellett lehetetlen érvényesülnie az ilyen szándéknak.
  • Pszichiátriai vonatkozásai vannak, ezért kiemeljük: ma Magyarországon egy nemi erőszakon átesett gyermeknek 8-12 alkalommal kell vallomást tennie, míg más országokban elég egy alkalommal felidéznie a traumát, újra és újra átélve azt. Elfogadhatatlan, hogy betegszervezetek jelzése ellenére nem vesszük át más országok gyakorlatát, hanem saját hatóságunk traumatizálja a gyermekeket.
  • Súlyossága miatt – és mert a legutóbbi hírek miniszteri biztos kinevezéséről szólnak – külön pontba vettük az autizmus ellátásának komoly hiányosságait. A diagnosztika a gyermekpszichiátriai ellátóhelyeken elérhető ugyan, de a terápiás lehetőségek nagyon korlátozottak. Tekintettel arra, hogy ez alapvetően egy fejlődési zavar, a kezelésének elsősorban mind az otthoni környezetben, mind az oktatásban gyógypedagógiai eszközök alkalmazásából kell állnia. Az utóbbi évtizedekben bár nagyon sok bizonyítottan hatékony eljárást írtak le, a közoktatásban nincs koncepció az autizmussal élők fejlesztésére. Fontos lenne mindezen ismereteket mind a tanárok, mind a gyermekkel a mindennapokban élő szülők részére oktatni, mert ennek hiányában nemcsak gyermekük,
    de az ő életminőségük és munkaképességük is jelentősen beszűkül. Ebben az edukációs folyamatban az egészségügynek – mint az ismeretek hordozójának és diagnosztikára jogosultnak – fontos szerep kell, hogy jusson.

Mit kell tenni? A jó hír az, hogy pontosan tudjuk.

  1.  A WHO javaslatait pontról pontra meg kell valósítani. Tekintettel arra, hogy az egészségügyön túlmutató nemzetstratégiai kérdésről van szó, miniszterelnöki biztos kinevezését javasoljuk.
  2. A WHO program előfeltétele a Nemzeti Lelki Egészség Stratégia tervezésének befejezése és 3 év csúszás után az elindítása.
  3.  A Kormány 2012-ben Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetnek jelölte ki a Nyírő Gyula Kórházat. Az országos intézeti funkció talán legfontosabb része módszertani ajánlások kidolgozása, ami alapján a pszichiátriai ellátás minőségét biztosítani lehet. Ez jelenleg erőforrás hiányában nem valósul meg, így az intézménynek kiemelt finanszírozást kell biztosítani erre a területre.
  4. Infrastrukturális fejlesztést kell végrehajtani a fekvőbeteg ellátás tekintetében: az akut ellátásnak destigmatizáló környezetre van szüksége, így az EU-s forrásokból fejlesztett kórházi és klinikai tömbökhöz tartozó, az emberi méltóságot tiszteletben tartó helyeket kell létrehozni. A pszichiátriai osztályok fejlesztése ezúttal ne tisztasági festést jelentsen.
  5. A közösségi pszichiátria infrastrukturális hálózatát ki kell alakítani. Minél inkább a közösségi ellátás irányába mozdul a rendszer, annál több szakemberre van szükség, így motiválni kell a humánerőforrás megjelenését.
  6. Elmeügyi törvényt kell alkotni a betegek és a civil szféra szereplőinek bevonásával, a betegjogok érvényesülését rendszersen ellenőrizni kell.
  7. Az állami ellátásban dolgozó pszichiáterek, klinikai pszichológusok és háziorvosok pszichoterápiás képzését támogatni kell.
  8. A pszichoterápiás beavatkozások finanszírozását emelni, rendezni kell.
  9. A csak fiatal kollégák által pályázható, 150.000 Ft-os hiányszakma ösztöndíj egyáltalán nem érinti a pszichiátriában hiányzó korosztályt: a tapasztalt kollégák hazatérése csak az egész szektorra kiterjedő alapilletmény növeléstől várható.
  10. A pszichiátriai ellátást illetően nagyobb kompetenciát kell megkövetelni a többi orvosi szakma képviselőjétől. Az egyszerűbb pszichés eltérésekkel az általános orvosnak is meg kell birkóznia. Ez felmenő rendszerben, az orvosképzés hangsúlyainak optimalizálásával lehetséges.

Hivatkozások

  1. http://www.mentalhealthandwellbeing.eu/assets/docs/publications/WP4%20Final.pdf
  2. http://real.mtak.hu/26447/1/rihmer_web.pdf
  3. https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fek005.html
  4. http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_jelentes_2014.pdf
  5. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3698008/
  6. http://www.policysolutions.hu/userfiles/elemzes/242/y_generacio_politikai_ertekrend.pdf
  7. http://www.weborvos.hu/egeszsegpolitika/a_pszichiatriai_osztalyok_lesznek_az/220693/
  8. WHO An assessment of the Hungarian mental health care (nem nyilvános jelentés)
  9. http://www.pef.hu/pef/resources/documents/nemzeti_lelki_egeszseg_strategia_tervezet_pef_kiegeszitesekkel.pdf
  10. http://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/nemzetkozi/pleso_kontra_magyarorszag.pdf
  11. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/evkonyv/egeszsegugyi_evkonyv_2013.pdf
  12. O’Reilly R. How Many Psychiatric Beds per Capita Do We Need? SRIS Biennal Meeting2016
  13. http://www.origo.hu/itthon/20160202-dizajner-drog-fu-biofu-fuggestorokszentmiklos-penta-rendorseg-tuladagolas.html
  14. http://index.hu/belfold/2016/04/02/terror_es_sulyos_visszaelesek_egy_gyermekotthonban/
  15. http://madaszsz.hu/norveg_doksi/kckt/szakpolitikai_program_2016.pdf
  16. http://index.hu/belfold/2016/03/11/egy_pszichiatriat_kipofoztak_de_a_masik_kozben_bezart_mert_nincs_penz_az_orvosokra/
  17. http://www.pef.hu/pef/resources/documents/country_report_hungary.pdf
  18. http://valasz.hu/data/fileupload/1/1_87.pdf (11-14.dia)
  19. http://nol.hu/belfold/szennyviz-penesz-mocsok-vegstadiumban-a-janos-pszichiatriaiosztalya-1578935
  20. https://www.ajbh.hu/documents/10180/2479742/Szakmai+konzult%C3%A1ci%C3%B3%20%C3%A9s+dial%C3%B3gus+a+Mer%C3%A9nyi+jelent%C3%A9ssel+kapcsolatban-SG+%282%29%20FG.pdf/df4adc35-3e56-4a27-9657-1fae6c825774
  21. https://www.oecd.org/els/health-systems/Focus-on-Health-Making-Mental-HealthCount.pdf
  22. http://www.weborvos.hu/adat/files/2012_julius/ASZ_jelentes_2012.pdf
  23. http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/14403/a-magyar-pszichiatriai-tarsasagstrategiai-javaslatai
  24. http://www.ajbh.hu/documents/10180/1957691/Jelent%C3%A9s+a+Szentgotth%C3%A1rdi+Pszichi%C3%A1triai+Int%C3%A9zet+vizsg%C3%A1lat%C3%A1r%C3%B3l+4464_2014/85a77e69-4d59-476d-a080-ab4ffaccc4d7;jsessionid=4B8F4EE83B0DA1D49EF7CE5FE80E8D4D?version=1.0
  25. Bitter & Kurimay, State of psychiatry in Hungary, Int Rev Psychiatry, 2012

Ossza meg velünk gondolatait