Paradigmaváltás önmagunk megismerésében

Hogyan csap át egy mennyiségi változás minőségibe? Mi szükséges a paradigmaváltáshoz, a megoldhatatlannak tűnő problémák lehetőséggé változásához?

A paradigma Thomas Kuhn szerint egy közmegegyezés arról, hogy egy tudományágon belül milyen álláspontokat lehet elfogadni. A tudás folyamatosan új ismeretekkel bővül, és időnként megmagyarázhatatlan tények, megoldhatatlan kérdések jönnek létre. Ezek jó része idővel megoldódik a paradigma keretein belül. Ahogy azonban gyűlnek a megoldhatatlan kérdések, úgy csökken a paradigmába vetett bizalom, és lép fel a változás iránti igény.

A paradigmaváltás egy gyökeres, mélyreható átalakulás, ami alapjaiban átrendezi a tudományterületet, és a legtehetségesebbek után maga mellé állítja a tudósok többségét.

Kuhn a fogalmat a tudomány világára alkalmazta, de mi most a továbbiakban használjuk az önismeretre, pszichológiára.

Paradigmaváltás önmagunk megismerésében

A “paradigma” önmagunk megismerésében egy olyan modell, séma, struktúra, amely gondolkodásunkat, cselekedeteinket, érzéseinket meghatározza és szervezi.

  1. Az új eszmék ezeknek a létező paradigmáknak az alapos ismeretéből teljesednek ki. Ezért első lépésként elengedhetetlen az önismeret abban a folyamatban, ahol bármilyen változást szeretnénk elérni.
  2. A második lépés a miénktől különböző nézőpontok megismerése. Ugyanazon szituációban vagy dologra vonatkozóan gyakorlatilag annyi paradigma lehetséges, ahányan szemlélik. Ezeket lépésről lépésre magunkévá tudjuk tenni, ugyanúgy, ahogy egy csecsemő lélektani fejlődése során tanulja a világot.
  3. A harmadik lépés a “csoda”, amikor a rendelkezésre álló információtömeg valamilyen korábban nem látható módon áll össze és eredményez gyökeresen új megoldásokat. Ez a paradigmaváltás – amikor a gondolkodásunk, viselkedésünk, érzelmeink alatt húzódó működési sémák megváltoznak.

Az újszülött paradigmaváltásai

Az újszülött fejlődése elején csak egy anyával egybegyúrt szimbiotikus egységről rendelkezik tudással, ami egyre jobban kiterjed saját magára és anyjára, mint elkülönült létezőkre. Ezt a kapcsolatot diádikusnak, kétszemélyesnek is nevezik. Az ödipális korban a hármas, triádikus kapcsolatok válnak fontossá, míg serdülőkorban ez tovább tágul, és a kortársak, a nemzet, a politika széles világa válik a tájékozódás alapjává.

Ebben a fejlődési menetben folyamatos paradigmaváltások mennek végbe, mint ahogy a különböző korú gyermekek egyre növekvő számú nézőpont figyelembe vételére képesek Piaget három-hegy kísérletében.

Önismeret – tudattalan sémáink megismerése

Akik akár csak érintőlegesen is találkoztak már a Tiszta Kommunikációval, tudják, hogy a metafora nem más, mint képi megjelenítője gondolkodásunk, viselkedésünk, érzelmeink alatt húzódó működési sémáinknak.

Első lépésként egy ilyen önismereti folyamatban tehát saját metaforáinkat, működési sémáinkat ismerjük meg, majd a következő lépésben feltérképezzük a többi nézőpontot az adott metafora-tájon belül.

Ha például úgy érezzük, van egy fal körülöttünk, amely akadályoz minket a másokkal való kommunikációban, akkor a saját nézőpontunkon túl érdemes megkérdezni itt a képi világban, hogy “Amikor mi azt szeretnénk, hogy a fal tűnjön el, akkor mit szeretne a fal?“, “És mit szeretne a falon kívüli ember?“, stb. Ezekkel a kérdésekkel gyűjtjük be az információkat a többi nézőpontból.

És a paradigmaváltás

Felmerül a kérdés, hogy ha megvan legalább néhány másik nézőpont, mi szükséges a paradigmaváltáshoz, ahogy Paul Watzlawik fogalmaz: a másodfokú változáshoz, vagy ahogy a fenti 3. pontban írtam: a csodához?

Amikor elegendő mennyiségű információ összegyűlt az adott szituációban, vagy metafora-tájban, akkor ezek más szintű összerendezése legtöbbször önmagától megtörténik – mint egy önszerveződő rendszerben, mindenféle felsőbb irányítás vagy akarat nélkül. Ahogy a nézőpont-információk mennyisége nő, közöttük új kapcsolatok alakulnak ki és ez egy idő után minőségi változásba, új metaforába, paradigmába, sémába csap át.

Ugyanúgy, ahogy egy hangya sem látja át a hangyaboly működését, egyszerű viselkedésükből bonyolult tudás alakul ki a környezet forrásairól és veszélyeiről, ami annak ellenére fönnmarad, hogy a hangyák maximum néhány hónapon belül elpusztulnak. Így élhet a tőzsde is a résztvevő kereskedőktől független, önálló életet, vagy így jelenthetjük ki, hogy annak ellenére, hogy testünk minden sejtje tartalmazza teljes leírásunkat (DNA), mégsem azonosítjuk magunkat egyikkel sem.

A megjelenő új viselkedésért az interkonnektivitás felelős,

melyen keresztül a metafora-táj elemei, a hangyaboly egyedei,  emberek csoportjai egymással bonyolult okozati visszacsatolású kapcsolatokat tartanak fenn. Ugyanakkor nem csupán a kölcsönhatások száma, hanem azok minősége, szerveződése is befolyásolja a megjelenő új rendszer alakulását.

Ezt az interkonnektivitást a Metafora terápiában a kliens belső terében építjük ki a metafora-táj elemei között, míg a Tiszta Tér folyamataiban konkrét fizikai helyek információja kapcsolódik össze a kliens külvilágba épített modelljében.

Az új séma felbukkanása (Emergence) magától értetődően jár jobb kapcsolatokkal saját magam és mások felé, növekvő toleranciával, hatékonyabb kommunikációval, magasabb fokú kölcsönösséggel. Ezzel gyakorlatilag egy felfelé irányuló spirál indul el, hiszen a kölcsönösség növekedése visszahat az önismeretre, a többiekkel való együttműködésre, és így tovább…

Mi történhet most?

A következő Tiszta Kommunikáció tréningen vagy Tiszta Tér tanfolyamon Ön is csatlakozhat hozzánk, hogy megtudja, mik az Ön sémái, milyen kapcsolatok állnak fenn köztük és hogyan tud rajtuk változtatni – mindezt feltétel nélküli elfogadásban.

Hírlevél

Itt tud feliratkozni a Tiszta Kommunikáció hírlevélre, hogy a legfrissebb eseményekről értesüljön.

Szóljon hozzá!

Nagyon kíváncsi vagyok, Ön mit gondol erről. Kommenteljen, ossza meg velem és másokkal véleményét!